Megmunkált munkadarabok beszerelése

Standard

 

Az alkatrészek számos felületből állnak, mindegyik felületnek van egy bizonyos mérete és kölcsönös helyzetkövetelménye. Az alkatrész felülete közötti relatív helyzetkövetelmények két szempontot foglalnak magukban: a felület méretpontossági és relatív helyzetpontossági (például koaxialitás, párhuzamosság, függőleges és kör alakú kifutás stb.) követelményeit. Az alkatrész felülete közötti relatív helyzetviszony vizsgálata elválaszthatatlan a benchmarktól, egyértelmű benchmark nélkül nem lehet meghatározni az alkatrész felületének helyzetét. Általános értelmében a viszonyítási alap az a pont, vonal és felület az alkatrészen, amely más pontok, vonalak és felületek helyzetének meghatározására szolgál. Eltérő szerepe szerint a benchmark két kategóriába sorolható: tervezési benchmark és folyamat-benchmark.

1. Tervezési alap

Az alkatrészrajzon az egyéb pontok, vonalak és felületek meghatározására használt referenciát tervezési hivatkozásnak nevezzük, a dugattyú esetében a tervezési hivatkozás a dugattyú középvonalára és a csapfurat középvonalára vonatkozik.

2. Folyamat szabvány

Az alkatrészek feldolgozásánál és összeszerelésénél használt referenciát folyamathivatkozásnak nevezzük. Különböző felhasználási módok szerint a folyamatreferencia pozicionálási referenciára, mérési referenciare és összeállítási referenciare oszlik.

Pozícionálási referencia: Az a referencia, amely arra szolgál, hogy a munkadarab a megfelelő pozíciót foglalja el a szerszámgépben vagy a rögzítésben a feldolgozás során, ezt pozícionálási referencianek nevezzük. A különböző pozícionáló elemek szerint a leggyakrabban használt két kategória: automatikus központosító pozicionálás: például hárompofás tokmány pozicionálás. Pozícionáló hüvely pozicionálása: a pozicionáló elemből pozicionáló hüvely készül, mint például az ütközőtárcsa pozicionálása és egyéb pozicionálás a V alakú keretben, pozicionálás a félkör alakú furatba.

② Mérési referenciaérték: Amikor az alkatrészeket megvizsgálják, a megmunkált felület méretének és helyzetének mérésére használt referenciaértéket mérési referenciaértéknek nevezik.

Összeszerelési referenciaérték: Az összeszerelés során az alkatrésznek az alkatrészben vagy termékben elfoglalt helyzetének meghatározására használt referenciaérték, amelyet összeszerelési referenciaértéknek neveznek.

 

A munkadarab felszerelésének módja

 

Ahhoz, hogy a munkadarab egy bizonyos részén az előírt műszaki követelményeknek megfelelő felületet lehessen előállítani, a megmunkálás előtt a munkadarabot a szerszámgépen a szerszámhoz képest megfelelő pozíciót kell elfoglalni. Ezt a folyamatot gyakran a műtárgy "pozicionálásának" nevezik. A munkadarab pozicionálása után, a forgácsolóerő, a gravitáció stb. megmunkálásban betöltött szerepe miatt, egy bizonyos mechanizmust kell alkalmazni a munkadarab "befogására" is, hogy a meghatározott helyzete változatlan maradjon. A munkadarab megfelelő pozícióban tartását a szerszámgépen és a munkadarab rögzítését "beszerelésnek" nevezik. A megmunkálás során fontos probléma a munkadarab beépítésének minősége, amely nem csak közvetlenül befolyásolja a megmunkálási pontosságot, a munkadarab beszerelésének sebességét és stabilitását, hanem a termelékenység szintjét is. A megmunkált felület és a tervezési referencia közötti relatív helyzet pontosságának biztosítása érdekében a munkadarabot úgy kell felszerelni, hogy a megmunkált felület tervezési referenciapontja a szerszámgéphez képest megfelelő pozíciót foglaljon el. Például a gyűrűhorony alsó átmérőjének és a szoknya tengelyének körkörös kifutásának biztosítása érdekében a munkadarabot úgy kell felszerelni, hogy a tervezési referencia és a szerszámgép orsóvonala egyezzen. A különböző szerszámgépeken történő alkatrészek megmunkálásakor különféle beépítési módok léteznek. A beépítési mód három típusba foglalható össze: közvetlen egyenirányító módszer, vonal-helyreigazítási módszer és lámpatest beépítési módszer.

1. Menj egyenesen a Dharmába

Ezzel a módszerrel a munkadarab megfelelő pozícióját a szerszámgépen kísérletsorozattal lehet elérni. A konkrét módszer az, hogy a munkadarabot közvetlenül a szerszámgépre szerelik fel, a tárcsa mutatójával vagy a tárcsán lévő tűvel szemrevételezéssel korrigálják a munkadarab helyes helyzetét, és ellenőrzés közben megtalálják a megfelelő pozíciót, amíg az megfelel a követelményeknek.

A pozicionálási pontosság és a közvetlen igazítási módszer sebessége függ a beállítási pontosságtól, a beállítási módszertől, a beállító eszköztől és a dolgozó műszaki színvonalától. Hátránya, hogy sok időt vesz igénybe, alacsony termelékenységet, tapasztalattal kell üzemeltetni, valamint magas műszaki követelményeket támaszt a dolgozókkal szemben, ezért csak egy darabos és kis szériás gyártásban használják. Például az igazlelkűség keresése a forma kemény utánzásával hozzátartozik a közvetlen igazságkereséshez.

2. Vonal a megfelelő módszer megkereséséhez

Ez a módszer a munkadarab helyes pozíciójának megtalálására szolgál a nyersdarabra vagy félkész termékre húzott vonal alapján a szerszámgépen lévő lökettűvel. Nyilvánvaló, hogy ez a módszer további jelölési eljárást igényel. Magának a vonalnak van egy bizonyos szélessége, és vannak írási hibák a beíráskor, és megfigyelési hibák a munkadarab helyzetének korrigálásakor, ezért a módszert kis gyártási tételeknél alkalmazzák, alacsony a nyersdarab pontossága, és nem szabad nagy munkadarabokat használni a a lámpatest nagyolása. Például a kétütemű termékcsap furatának helyét az osztófej jelölési módszerével határozzuk meg.

3. A lámpatest beépítési módszerét elfogadják

Ezzel a módszerrel rögzítik a munkadarabot úgy, hogy az a szerszámgép-rögzítésnek nevezett folyamatberendezésben a megfelelő pozíciót foglalja el. A rögzítőelem a szerszámgép kiegészítő eszköze, amelyet előzetesen beállítottak, mielőtt a munkadarabot nem szerelték fel a szerszámgépre, így egy köteg munkadarab megmunkálásánál nem kell egyenként pozitív pozicionálást találni, hanem A feldolgozás technikai követelményeinek biztosítása, mind a munkaerő-, mind a munkaerő-megtakarítás hatékony pozicionálási módszer, amelyet széles körben alkalmaznak a kötegelt és tömeggyártásban. Jelenlegi dugattyús feldolgozásunk a fixture beépítési módszer alkalmazása.

A munkadarab pozícionálása után azt a műveletet, amely a pozicionálási pozíciót a feldolgozás során változatlan marad, befogásnak nevezzük. Befogószerkezetnek nevezzük azt az eszközt, amely a munkadarab rögzítésben történő megmunkálása során a pozicionálási pozíciót változatlan marad.

A befogószerkezetnek az alábbi követelményeknek kell megfelelnie: Befogáskor a munkadarab pozicionálása nem sérülhet; A befogás után gondoskodni kell arról, hogy a munkadarab helyzete a feldolgozás során ne változzon, a befogás pontos, biztonságos és megbízható legyen; A befogási művelet gyors, könnyen kezelhető, munkatakarékos; Egyszerű szerkezet, könnyen gyártható.

(3) Óvintézkedések a befogáskor: a szorítóerőnek megfelelőnek kell lennie, túl nagynak kell lennie ahhoz, hogy deformálódjon a munkadarabon, túl kicsi a munkadarab elmozdulását okozza, és tönkreteszi a munkadarab helyzetét.